Tranoscius (1592-1637) életútja
Jelentősége
„Szláv Luther”-nek is nevezik, a cseh, szlovák és lengyel evangélikusok történetének fontos személyisége. Különösen a szlovák evangélikusok kulturális-vallási-nyelvi identitása szempontjából alapvető a jelentősége. A latinosan Tranosciusnak nevezett énekeskönyv 1636-os első megjelenése óta sok kiadást megélt és nemzedékeket kísért el. Az alföldi, békéscsabai szlovákság körében Tranoscius-énekeskönyvek jellegzetes rézveretes kötést kaptak, nemzedékről-nemzedékre szállva egy család fontos kultusztárgyává lettek.
Eredet, család
A ma Lengyelország és Csehország határvidékén fekvő Sziléziában találhatók a családi gyökerek. A keveredett nyelvi viszonyokra jellemző, hogy sokan beszélték a lengyelt, de a művelődés nyelve a cseh volt. Emiatt több nép is magáénak vallja: lengyel neve Jerzy Trzanowsky, cseh neve: Jiřy Třanovsky, szlovák neve: Juraj Tranovský, latin neve: Georgius Tranoscius.
A családnév név egy Teschen közeli község nevéből: Trzanowice (csehül: Třanovice) származik. Tranoscius dédapja, Adam volt itt bíró. Az apa, Walenty költözött Teschenbe. 1587-ben a város régi piacterén vett egy házat, 1592-ben ott született Tranoscius.
Iskolái
Szülővárosában, Teschenben kezdte iskoláit. Innen a Lausitz-ban fekvő Guben/Gubin városába ment tanulni (Gubin a Neisse folyó partján fekszik, ma részben Németországhoz, részben Lengyelországhoz tartozik) tartozik). A gimnáziumot a pomerániai, Balti-tenger menti kikötőváros, Kolberg (ma Lengyelországhoz tartozik: Kołobrzeg) végezte el. Egyetemi tanulmányokat 1607-1611 közt Wittenbergben végzett.
Pályája, állomáshelyei
Wittenbergből hazautazás Lausitzon és Alsó-Szilézián keresztül. 1611-ben Prágában fejezte be tanulmányait és ott kezdte meg pályáját: a Prága kisoldali városrészben tanított a Szent Miklós Gimnáziumban.
A dél-csehországi Třeboň várában egy nemesúrnál magántanító volt. Innen Morvaországba ment, az Olmütz közelében fekvő Holešov városában lett rektor. 1615-ben az innen nem messze fekvő Valasské Meziřiči-be került át, lelkészként működött.
Üldöztetés és menekülés
Az 1620-as fehérhegyi csata után a cseh protestánsok súlyos üldöztetés érte a Habsburg államhatalom és a katonaság részéről. Tranoscius-t is elfogták és börtönbe zárták egy ideig. Időközben járvány pusztított, amiben Tranoscius gyerekei elhunytak. Tranoscius 1625-ben Sziléziába ment, egy ideig szülővárosában, Teschen-ben tartózkodott, majd onnan 1626-ban Bielitz (ma: Bielsko, Lengyelország) városba került lelkésznek.
Innen menekült tovább az akkor a protestánsok szempontjából biztonságos Észak-Magyarországra. Itt protestáns főurak támogatásával működött. Elsőként a Szunyogh-család birtokán Budatin várában, onnan Árva várába került, Illésházy Gáspár főúr udvari káplánjaként. Itt nyugalmas három évet töltött, idejét az alkotásnak szentelve. 1631-ben kapott meghívást Liptószentmiklósra, ahol lelkészként működött.
Tranoscius 1637-ben, Liptószentmiklóson hunyt el, az evangélikus templom kriptájában nyugszik.
Az utókor tiszteletére jellemző hogy Liptószentmiklóson szobrot emeltek neki, és róla nevezték el a szlovák evangélikus kiadóvállalatát (Tranoscius).
Művei
1620-ban fordításában Olmütz-ben jelent meg az Ágostai Hitvallás cseh nyelven.
1629-ban, Břeh városában megjelent Odarum Sacrarum sive Hymnorum Libri III /Szent ódák és himnuszok három kötetben/, 150 óda gyűjteménye, latinul
1635: Phiala Odoramentorum, imádságoskötet, csehül
1636-ban jelent meg Lőcsén a Breuer-nyomdában híres énekeskönyve, a Cithara Sanctorum (Szentek Citerája, teljes címmel: Cithara sanctorum neb Žalmy a písně duchovní staré i nové, kterých církev evanjelická užívá), amely 402 éneket tartalmazott. Az énekek nyelve cseh protestánsok králicei bibliájának a nyelve, a „biblicstyina” volt. Ez az ócseh nyelv, fokozatosan szlovakizmusokkkal gazdagodva vált a szlovák evangélikusok hosszú ideig használt egyházi nyelvévé („szent nyelvévé”). Magyar fordításban 1935-ben jelent meg (Vietórisz József fordította).
