Történet

Az Evangélikus Országos Könyvtár Magyarország legnagyobb evangélikus történeti gyűjteménye.

Az Evangélikus Országos Könyvtár (EOK), mint önálló intézmény, 1957-ben vált el az Evangélikus Országos Levéltártól (EOL). A könyvek eredetileg a levéltár ún. Levéltári Könyvtárához tartoztak. A 19. század elejétől az EOL-ban gyűjtötték a könyveket (benne Mária Dorottya főhercegnő 19. századi könyvadományával), a könyvállomány folyamatosan növekedett. 1929-ben, Scholtz Oszkár levéltárossága idején (1926-1944) mintegy huszonnyolcezer kötettel gyarapodott a könyvállomány:  a kiskartali Podmaniczky Géza - Degenfeld Schomberg Berta-féle könyvtárat az örökösök az evangélikus egyháznak ajándékozták. Ez a főúri könyvtár ma is az EOK különálló, muzeális gyűjteménye: „A Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára” nevet viseli. A könyvtárral együtt az eredeti bútorzat is az Üllői útra került, dísztermét, az ún. zöld termet, előzetes bejelentkezés után megmutatjuk látogatóinknak.

A két világháború között Kovács Sándor püspök kezdeményezésére megindult a magyar evangélikusság múltjára vonatkozó könyvek gyűjtése. A „Luther Könyvtár és Múzeum” néven felállított gyűjtemény nem alakult át külön intézménnyé, az összegyűjtött könyvanyag 1945 után a levéltár könyvtári részébe került. A könyvtár önálló intézménnyé válását az 1945 utáni történelmi események felgyorsították. Hagyatékok, magángyűjtemények, iskolai könyvtárak áramlottak be a levéltár könyvtári részlegébe. Mályusz Elemér EOL-vezetése alatt (1947-1969) újabb felbecsülhetetlen értéket kapott az evangélikus egyház. 1949-ben báró Radvánszky Kálmán az egyháznak ajándékozta az édesapja, báró Radvánszky Béla által 1863-ban alapított sajókazai könyvtárat. Egyedülálló, hogy (az ajándékozásoknak hála) két kastély-könyvtár, ha nem is maradéktalanul, de átvészelte a 20. századi történelmi változásokat. 1945 után az Üllői úti épületnek szinte nem volt olyan helyisége, ahol ne lettek volna könyvek. Ekkor kezdték meg a könyvtári helyiségek kialakítását, a könyvespolcrendszer kiépítését. 1957-ben pedig hivatalosan is szétvált a könyvtár és a levéltár, létrejött az önálló Evangélikus Országos Könyvtár. 1962-ben az EOK-hoz csatlakozott, és az Üllői útra került az Evangélikus Teológiai Akadémia Könyvtára (ETAK) is. Amikor az ETAK 1975-ben az Üllői útról új helyére, a Lőcsei útra költözött, könyvtárunk 1945 utáni gyarapodása is átkerült az ETAK állományába. 1990-ig a Teológiai Akadémia 1945 előtti, soproni eredetű anyagát továbbra is az EOK őrizte. A Teológiai Akadémia új épületének megépítésével, 1990-ben egyesülhetett az ETAK régi és új könyvállománya. 1997-ig az ETAK szervezetileg is az Evangélikus Országos Könyvtáron belül működött. 1996 végén vált önálló egyetemi könyvtárrá: az „Evangélikus Hittudományi Egyetem Könyvtára” nevet viseli, s főként az új kiadású, modern könyveket gyűjti. (Címe: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. telefon: +36-1-469 1054)

Az Evangélikus Országos Könyvtár (EOK) a Magyarországi Evangélikus Egyház területére kiterjedő illetékességgel működő tudományos intézmény; egyházi szakkönyvtár. Tevékenységét – mint nyilvános könyvtár – a nyilvános könyvtárak gyakorlata szerint végzi. A könyvtár történeti állománya elsősorban az 1945 előtt nyomtatott magyar és egyetemes teológiai, történelmi, művelődéstörténeti, jogtörténeti és szépirodalmi dokumentumokból, tankönyvekből áll. A könyvtár jelenlegi gyűjtőkörébe a keresztyénség és a protestantizmus történetére vonatkozó irodalmon kívül főképpen a magyarországi, illetve magyar nyelvű evangélikus kiadványok gyűjtése tartozik, időhatárok nélkül. A zömében magyar, latin, német és szlovák nyelvű könyv mellett őriz a könyvtár más, főleg európai nyelveken írott ritkaságokat is.

Az EOK az Üllői úton, megújult olvasóteremmel várja olvasóit.