Miután a könyvtár bemutatásakor említették, hogy szívesen veszik az EP emlékét megörökítő és őt szélesebb spektrumon is bemutató történeteket, emlékeket, röviden írásba foglalom a már megemlített kis sztorit.
Péter betegségének kezelését a kór végső fázisában – sajnos már későn – az Országos Onkológiai Intézettől a dr. Bodoky György professzor vezette onkológiai centrum vette át a László kórházban.
Péter halála előtt – talán fél évvel – került átadásra az onkológiai centrum új, modern épülete. A betegség végső fázisában a kezelések már ebben az épületben folytak. Rákos betegségem kezelését ugyancsak Bodoky György irányította, így az új épületben a kemoterápiás kezelések során többször is találkoztam Péterrel. Ilyenkor megvitattuk nyavalyánk éppen aktuális állapotát, a kezeléseket, kilátásainkat és persze a körülöttünk zajló eseményeket is.
Talán 2016 tavaszán egymás melletti ágyon vártuk a kemó-infúzió lecsöpögését, amikor Péter szarkasztikusan megjegyezte: „egész kényelmes hely ez, csak az a baj, hogy az onkológiáról minden út kómába vezet."
Talán negyed évre rá, júliusban hagyott itt minket.
Az onkológia új épülete mellett van egy szép park, ahol a betegek és a látogatók jó időben szívesen pihennek. Ezt a parkot Bodoky Péterről nevezte el. A parkban van egy szép terméskő, rajta EP monogram. Minden évben, Péter halálának évfordulója közelében, ebben a parkban Bodoky professzor szép megemlékezést szervez, ahol egyben bemutatja azokat a képzőművészeti alkotásokat is, amelyeket az intézet alapítványának adományoznak a hálás támogatók.
