Esterházy Péter
Tisztelt EOGY!
Egy igen eleven irodalmi történetem ehhez az ezer lejeshez köthető,
amit megosztanék Önökkel.
Még az ezredfordulón, friss egyetemistaként a Sziget Fesztiválon
lézengtünk és a délutáni hangolódás közben egy barátunk
javasolta az irodalmi sátrat. A fröccsöm biztonsága miatti aggódás
mellett és a tömeg ellenére benyomakodtunk a zsúfolt felolvasásra.
Belekezdett, jól olvasott fel, vicces volt, ötletes és még sejteni
is véltem mire utal (homályos emlékeim szerint a Monika Lewinsky
sztori keveredett egy barokkos ősapai kalanddal mindenféle rokokó
íróasztal alatt a Harmoniából). A fröccsöt szopogatva csak arra
tudtam gondolni, hogy ez a könyv nagyon jó lesz és ha lesz rá
módom, meg kell venni.
A felolvasás végén az ötletgazda szabódott, hogy nem mer odamenni
dedikáltatni, meg amúgy sincs könyvünk. Talán a szalonspicc, de az
is lehet, hogy a szégyen vagy a rosszkedv, az európai erőviszonyok,
esetleg a szeszélyes időjárás volt az, de mégis inkább a
szalonspicc, hogy azt mondtam, majd én. Már majdnem sorra kerültem,
amikor realizáltam, hogy papír az nincs nálam. Zavartan turkáltam a
pénztárcámban, de csak gyűrött forintosok és az erdélyi útról
maradt színes bankjegyek voltak benne.
- Bocsánat, de nincs papírom, de nagyon szeretnék egy dedikációt.
Talán ha erre az ötszázasra a Művész úr...?
- Nem, sajnos nem. Pénzre nem dedikálok. Azt tilos!
Az utánam kígyózó sor és a kínos elutasítás után éreztem, hogy
nagy bajban vagyok. Ekkor próbálkoztam egy mentő ötlettel:
- De azért Eminescu mellé?
- Parancsol?!
- Hát hogy van egy 1000 lejesem is, amin Eminescu van, ráadásul ez
ugye román bankjegy. Nyilván ez csak többet fog érni, ha a Művész
úr aláírja.
Elmosolyodott és elvette a pénzt. Azért mégse egy Habsburg-ellenes
Corvin Mátyás vagy Rákóczi volt, hanem mégis csak kollégaféle.
Megkérdezte még, hogy mennyit ér ez forintban. A válaszom, hogy
60-70 forintot maximum, megnyugtatta és meglett az aláírás (a
függőleges ezres két nullája mellet olvasható, már amit a 22 év
hagyott belőle). Utána talán valami olyasmit is mondott, hogy "Na
tűnés!".
Hát így ismertem meg... Esterházy Pétert.
A bankjegy sajnos nem az én tulajdonomban van, csak a történetet és
a megismerés élményét tarthattam meg. És nem biztos, hogy egészen
pontosan ezek a mondatok hangoztak el, de hát _"[a] történelmet a
győztesek írják. A szájhagyományt a nép teremti. Az írók
fantáziálnak. Bizonyos csak a halál."_ ugyebár.
Üdvözlettel:
Szigeti Szabolcs
