Esterházy Péter
Kérem, engedjék meg, hogy egy rövidebb és egy kicsit hosszabb bejegyzést küldjek Önöknek.
1.
Egyetemista koromban a vizsgaidőszak után mindig beültem a FSZEK Központi Könyvtárába „levezetni”. A sok tudományos szövegtől zúgott a fejem, de vitt még a lendület, éreztem, hogy muszáj még olvasnom, így beültem egy fotelbe reggel, és estig olvastam bármit, ami a kezembe akadt. Egy alkalommal Esterházy Péter Termelési-regényét vettem le a polcról. Általában nem szoktam a címoldallal foglalkozni, de valamiért most megakadt a szemem az első lapon, mivel két kézírásos szó volt rajta olvasható. Legnagyobb meglepetésemre Esterházy Péter nevét olvastam ki a dedikációból.
Nem tudom, hogy eredeti-e. Ha igen, akkor hogy került a könyvtárba? Hagyatékból? Vagy szándékosan adta be a szerző? Nem címezte senkinek se, csak aláírta. Szokott ilyet? Van, aki mindig ír mellé valamit. Nem láttam még az aláírását máshol. Lehet, hogy nem is
eredeti? Számít ez? Nem tudom. Mindenesetre annyira meglepett, hogy percekig tűnődtem a fenti kérdéseken mielőtt belekezdtem a kötet olvasásába. (A megoldást máig sem tudom, de ha nem lopta ki azóta valaki, akkor a könyv azóta is ott van a kölcsönözhető kötetek
között.)
2.
Esterházy Péterrel először 19 éves korom körül találkoztam. Ha jól emlékszem, a testvéremtől kaptam meg a Harmonia cælestist. Öcsém tudta, hogy érdekel a történelem, illetve érdekelnek a főnemesi családok, úgy gondolta jó választás lesz karácsonyra.
Nekikezdtem, eltelt három hónap mire eljutottam a 130. oldalig. Feladtam. Egyszerűen nem értettem, és nem is élveztem. Feltettem a polcra és elfelejtettem. A következő években történelem szakos hallgató lettem. Másodéves koromtól elkezdtem a 18. században főnemesi címet nyert személyeket, vagyis a korszak új arisztokratáit kutatni. Egyre mélyebbre ástam magam a témában, OTDK-ztam, diplomáztam, publikáltam a magyar főnemesség parvenü tagjainak társadalomtörténeti vizsgálatából, majd beiratkoztam a doktori képzésre, ahol viszonylag gyorsan egyértelművé vált, hogy
a főnemesekről írt dolgozatom nem valószínű, hogy megáll háromszáz oldal alatt. Egyre csak dagadt az anyag, gyűltek a szavak. Minél több lett belőlük, annál messzebb kerültem attól, hogy a problémát világosan egy mondatban, hipotézisszerűen meg tudjam fogalmazni. Én legalábbis így éreztem. Aztán egy nyáron lazítani akartam. Vitt a lendület olvasnom kellett, de valami mást, valamit, ami nem szakszöveg. Költöztem, így kezembe akadt néhány régi könyvem. A Harmoniában még benne volt a könyvjelző a 130. oldalon.
Kinyitottam, előre lapoztam és belekezdtem újra. Nem tudtam letenni, három nap alatt a végére értem. Rengeteg ötletet adott a kutatásom folytatásához, de ami ennél is meghatározóbb volt, hogy találtam egy rövid részt, ahol pár mondatban Esterházy Péter sokkal pontosabban megfogta annak a problémának a lényegét, amit ekkor már vagy nyolc éve kutattam, mint ahogy én azt valaha is meg tudnám ragadni. Ledoktoráltam, leadtam a monográfia kéziratát, pár hónapja meg is jelent. A szűk 480 oldalas munka elején ott van kezdő idézetként Esterházy Péter néhány sora a 18. század eleji feltörekvő elitről.
Valószínűleg sokan, sok mindent köszönhetnek Esterházy Péternek. Én többek között azért vagyok neki nagyon hálás, mert ha megkérdezik tőlem, hogy mégis mivel ütöttem el azt a tíz évet, amit a kutatásomra szántam, mi volt az, amiről olyan hosszan írtam? Csak annyit kell mondanom, hogy üssék fel a Harmoniát a 453. oldalon, és meglátják!
A képet mellékelem a kötetem bevezetőjének első oldaláról. A teljes kötet elérhető a következő linkről:
http://families.hu/katonabarok-es-hivatalnok-grofok-uj-arisztokratak-a-…
