olvasoterem

Az olvasók kedvenc Esterházy-idézetei

Zólyomi Mária | „Egy roppant kétséges eljárást fogok alkalmazni: őszinte leszek.” | Nádler István kiállításmegnyitóján

 

Benkő Pál | „[...] hozott valami goji-bogyót, amiről a Népszabadság azt írja – hát hogy mindenre jó: gyógyítja a rákot, lassítja az öregedést, fokozza a nemi vágyat, és van egy elegáns bizonyítása a Fermat-sejtésre.”

 

Zászkaliczky Márton | „A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” | Kis Magyar Pornográfia

 

Sárossi Bogáta | „A két angyal, hogyan is másképp, az angyalok nyelvén beszélt egymással.” | Hrabal könyve

 

Marguerite Clark | „Azt lehetne hinni, azért nem volt a kicsi lakás szűk, mert jól éltek Annáék, valóban, szinte keserűség nélkül, nagy reményekkel; ha most visszagondolt az asszony erre az időre, látta magukat ott a harmincas év fordulóján, erősek, ez a nyugodt, jó érzés, terveik vannak, rengeteget dolgoznak, minden napnak ragyogása van, sokan járnak hozzájuk, nem „menők”, hanem barátaik vannak, majdnem minden este jött valaki, félidegenek „ugrottak föl”, és valahogy mindenki várt mindenkitől valamit, valami jót, hogy az is majd valami jót fog tenni a világban, Anna finomakat főzött, fiatal férfiak és nők hajlongtak a nyári estében. Szinte látták, hogy nekilódult az életük, és ujjongás volt bennük. A lakás tehát otthon volt, s az otthon tágas – úgy szeretjük elgondolni. Hasznos azonban, ha van egy úgynevezett panorámaablak, ha az egyik fal mondhatni üvegből van, így a falak kijelölte doboz végtelenné tágul, kiárad az ég felé, nincs vége, s aki bent ül, az a kozmosz lakója, a lakásban így egyenrangú társ a hold sarlója és az el nem pakolt könyvkupac. „Azt hiszem, aki akkor hozzánk jött, érezhette ezt a váratlan tágasságot, ezt az esélyt.” | Hrabal könyve

 

Regős László Pál

A VILÁG RENDJE

egy álom

 

Többször álmodtam is ezt, de hát az nem számít.

Végre azután sikerült egy tájmtunelt

szerkeszteni

vagy találni

vagy kölcsönkérni.

Azonnal a helyszínen termettem,

Bern, Wankdorf Stadion, 1954.

És elérkezett a 84. perc, innen már mindenki tudná folytatni,

Herbert Zimmermann hangján.

Schäfer beível, fejes, hárítják!

Rahn lövőhelyzetben.

Rahn lő. Schießt.

Nem.

Csak schießt volna. Mert én akkor már ott álltam (láthatatlanul) mellette,

és amikor lendítette a lábát, arrébb pöcköltem a labdát,

az Lantoshoz került, ő tovább Bozsiknak,

Bozsik fölnéz, lát mindent,

Kocsis elindul,

Czibor táncol,

Hidegkuti visszalép,

Puskás már mindent tud.

Az történik végre, aminek történnie kell,

A kis Magyarország 3:2-re nyer,

visszaállt a világ rendje.” | Utazás a tizenhatos mélyére

 

 

Karsza Andi | „Elhatároztam, hogy szabadon fogok élni, mint a férfiak, függetlenül, szilárdan, szélben,de úgy, hogy ennek nem tulajdonítok jelentőséget, az élet minden ajándékát, finomságát vagy gonosz tréfáját úgy fogadom el, mint ami nekem jár. Úrnő vagyok, életem főszereplője, így döntöttem.” | A szív segédigéi

 

 

Kuti Klára | „Fiam, ha egyszer ott nincs, ahol van, akkor ott kell keresni, ahol nincs.” | Termelési regény

 

 

Földényi Krisztina | „Alkotni talán nem jelent mást, mint a szeretet útjain tűnődni: kit, mikor, hol érint meg a szeretet.” | Függelék a Kis Magyar Pornográfiához

 

 

Saly Noémi | „Hülye vagy, édes Hazám, küldd be az édesanyádat.” | Az elefántcsonttoronyból

 

 

Miklósné Székács Judit | „Nem élek elég radikálisan. Úgy élek, mintha az öröklét várna, s nem a teljes megsemmisülés. Vagyis jövőm rabságában élek, s nem halandóságom végtelen szabadságában. Az Isten nem kényelmes fogalom.” | Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat

 

 

Kiss Judit Ágnes | „Ha egy könyvben csak annyi van, amennyit az ember beletesz, az kevés.”  | Egy kékharisnya följegyzéseiből

 

 

Wittmann Ildikó | „De hát, édesem, kevesebbre mért vállalkozzam?” | Hrabal könyve

 

 

Pádár Eszter | „Híveim az Úrban, szeressétek az epret tejszínhab nélkül, és ne legyetek hülyék.” | Fancsikó és Pinta

 

 

Winkelmayer Zoltán | „Istenkém no, hisz nekünk, férfiaknak szabad egy kissé csúnyáknak lennünk!” | Kis Magyar Pornográfia

 

 

Halász István | „Nem találunk szavakat.” | Termelési regény

 

 

Pap-Monori Éva | „Akkor is / Halleluja / Bárhogy is van / Halleluja.” | Oratorium balbulum

 

 

Kovács Józsefné | „Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel.

Zsugorodik a zsugori idő.” | A szív segédigéi

 

 

Angyal Ágnes | „Mármost ha az a helyzet, hogy mindenki tök, csak mi állunk a vártán ragyogón, okosan, mint a nap, akkor azért érdemes gyanút fogni.” | Az elefántcsonttoronyból

 

 

Mássik Mária | „Abszurd, hogy a hétvégeken hat-hét meccset közvetítenek a magyar bajnokságból, amikor egyet sem lehet végignézni.” | Délmagyarország, 2013. október 27.

 

 

Sinkó István | „Édes úr, oly esdeklő és nehézkes vagy, mintha egyszerre volnál bútor és családtag.” | Ki szavatol a lady biztonságáért?

 

 

Orientalis Helleborus | „Az imák az Égben összeérnek.” | Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat

 

 

Miklya-Luzsányi Mónika | „Mondd, mi a véleményünk a metafizikáról? Ugye, nem túl kedvező? A transzcendensre viszont vevők volnánk, ha jól emlékszem. Vagy ne aggályoskodjam? – Könnyű neked, neked a maszkod alatt egy másik maszk van. De nekem a saját arcomra van húzva a saját arcom. És megint, és megint!” | Csáth Géza fantasztikus élete

 

 

Andrea Nováky | „Sok.”

 

 

Gábor Ambrus | „Ne tessen nyugtalankodni, mondta volna az egyszeri szobafestő, ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.” | A vajszínű árnyalat

 

 

Kovácsné Pázmándi Ágnes | „Itt valamit meg kell jegyeznem. Hogy én úgy tanultam, hogy a káromkodás az az Isten káromlása, nem egyszerűen a csúnya beszéd, de, nézve a tudós szótárakat, ma ez általában a trágárságot jelöli. Azt a régi káromkodást, azt semmilyen formában nem tűröm, a sejtjeim nem tűrik. Fizikai rossz hallanom. Azt hiszem, még sose káromkodtam.” | Hány millió kocsis országa vagyunk?

 

 

Hanák Gábor | „A szurkoló mindent tud, nem hülye, legbelül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint. Szurkolónak lenni költői létet jelent.” | Utazás a tizenhatos mélyére

 

 

Mária Mássik | „Kelet-Európában még a könnyű is nehéz.” | Magyar Hírlap, 2003. szeptember 12.

 

 

Serf Egyed | „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” | Harmonia caelestis

 

 

Fehér György | „Most, hogy a magyar konzervatív-keresztény politika és szellemiség alapszava a geci lett, mi, regényírók, esetenként volt piarista diákok, stilárisan és lelkiismereti okokból mi a faszt csináljunk?” | Az olvasó országa

 

 

Zászkaliczky Anna Eszter | „Az olvasónak per definitionem igaza van, még akkor is, ha nincs igaza.”

 

 

Árokszállásy Zoltán | „Őrült rendszer, de van benne beszéd.” | A halacska csodálatos élete

 

 

Kertész Janka | „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” | Termelési regény

 

 

Véen Ágnes | „Nullával nem osztunk. Még te sem.” [– mondta fiának.]

 

 

Nűbl Tamara | „Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs.” | Harmonis caelestis

 

 

Tatai Erzsébet | „Édesapámat jó barátság fűzte az Istenhez. Egyszer nagy bajba került (édesapám). Próbálta magát férfiasan, mintegy a hajánál fogva kirángatni abból a sötét gödörből, amivé az élete egyszer csak lett, de nem jutott semmire, illetve aztán valahogy megoldódott a dolog. Közben elmúlt egy kis idő. (Mi egy Isten az Ember nélkül? Az abszolút unalom abszolút formája. Mi egy Ember az Isten nélkül? Az ártalmatlanság alakjában megmutatkozó tiszta őrület.) Hirtelen eszébe jutott a barátja. Uram, mindig mellettem voltál, ezt tudván tudtam, hátranéztem, s láttam a lábunk nyomát, mind a négyet. És most vagy előbb, amikor a legnagyobb bajban voltam vagy vagyok, nem is tudom, akkor mért nem vagy mellettem? Hátranéztem, s csak két lábnyomot láttam. Így volt, fiam. Ölben vittelek, azért.” | Harmonia caelestis

 

 

Peter Hanko | „Hát itt mi a zsákmány(!)? Mit akarunk ábrázolni? Ne kerteljünk, mint mindig: az élet szépségét. Egyszeri, tüneményes stb. stb. voltát.” | Hasnyálmirigynapló

 

 

Pap-Monori Éva | „Talán mégis nehezebb azt kibírnunk, amit kibírunk, mint azt, amit nem, mert előbbinél föl kell tenni a kérdést, hogy mi az, amit kibírunk, ezzel szemben, ha olyat bírunk ki, amit nem lehet kibírni, akkor nincs ez a kérdés, ez a luxus, akkor csak a kibírás van.” | Javított kiadás

 

 

Kamarás Katalin | „Közép-európaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény.” | A halacska csodálatos élete

 

 

Hubert Gabriella | "Ó, a történelem, ez a nagy mókamester!" | Termelési-regény (kisssregény)

 

 

Szemethy Tamás | „December 10-én, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén hangzottak el Kádár híres szavai: Aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van stb. (Ez ügyben Krisztus Rákosi álláspontjára helyezkedett, Máté 12,30.: Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.) Ez a Kádár-mondat a Kádár-korszak kezdete, másodpercre.” | Javított kiadás

 

 

Radócz Katalin | „Szóval mást gondolunk a kultúrmocsokról, illetve én nem használom a szót, ez az én másom. De ezt a mást le kell nyelni. Nekem azt, hogy ők a honfitársaim, és nekik, hogy én az övék. Ezt a feszültségteli képződményt hívjuk hazának. Ha csak a számomra rokonszenveseket tekintem, és ők az övékét, az nem haza, nem ország, annak klub a neve. Én klubom, te klubod, nem járunk a másikéba.” | Ujjgyak

 

Dévényi Patrícia | "Nem vagyok szomorú. Vidám se. Nincs kedvem. Csak a fájdalom maradt; mégis. Mindig ugyanaz a fájdalom, mindig ugyanaz a félelem... és így sose könnyebb, sose nehezebb. Minden egyre rosszabb." | Bevezetés a szépirodalomba

Dévényi Patrícia | "A hitetlenségedben pedig ne bízz olyannyira. A hitetlenségnek is vannak rossz napjai. Fogsz te még térden állva könyörögni Uradhoz, Istenedhez." | Harmonia Caelestis

Dévényi Patrícia | "Ha egy napot végigírok és másnap sorról sorra kihúzom, tehát nem marad semmi, az két nap jó munka." | A szavak csodálatos életéből

 Dévényi Patrícia | "Mesélni valakiről azt jelenti, hogy nem nyugszunk bele, hogy nincs – a nincsébe – »emlékezés: a rombolás ellenfele«, írja Balassa." | Esti