A reménység és a szeretet gyümölcsei. Káldy Zoltán evangélikus püspök emlékére I-II.
Káldy Zoltánné
Magánkiad.
- Budapest 2019
- 2 db: ill. ; 24 cm + 1 DVD
- Tárgyszavak: Káldy Zoltán (1919-1987) (ev. püspök) — Káldyné Esze Magdolna (1941- ) — evangélikus egyháztörténet — életrajz — 20. század — prédikáció — igehírdetés — visszaemlékezés — Magyarország
A hazai egyház történetében még aligha volt arra példa, hogy egy lelkészözvegy – így kell írni, mert ez a tágabb kör – ilyen testes műben örökítse meg férje emlékét. Műfaji szempontból – ezt a szerző is tudja, említi – szinte besorolhatatlan könyv. Nem szakmunka, nem emlékirat, emlékezésnek is szabálytalan. Fokozza az érdekességét, hogy szerzője a hazai evangélikus papné-imázstól (annakidején azért volt ilyen) több szempontból is határozottan különbözött, különbözik, s ez a tény a műben tapasztalható gondolkodására, látásmódjára is rávetül. Önmagában ez nem válik az emlékezés hátrányára. A kétkötetes munka szabálytalan formájában is komoly hozzájárulás egy egyháztörténeti korszak és egy jelentős, evangélikus viszonylatban különösen jelentős egyházi vezető értékeléséhez. Az a helyzet, amelybe annakidején Káldy Zoltán püspök is belekerült, a lényegénél fogva volt kétértelmű; ugyan az egész társadalmat átjárta, de – mondhatni, szükségképpen – a protestáns püspökök esetében jelentkezett a leglátványosabban: ideológiai, politikai és egyházjogi, nem utolsósorban szociológiai tényezők eredőjeként. Bármi történik, ezt a kétértelműséget már csak Isten tudja eltörölni. Akik a néhai püspököt és a Lutheránus Világszövetség egykori elnökét támadták, erről a kétértelműségről nem nagyon akartak tudni; azonban ma már naiv- s annakidején is az volt - az egykori állítás, hogy nem az állammal, a politikai hatalommal van baj, hanem a zsarnok püspökkel. Ha mégsem naivitásról volt szó, akkor végeredményben taktikázás volt a püspök – egy nagyon kényes helyzetben lévő vezető – kontójára. Azonban nincs mód arra, hogy a helyzet számtalan furcsa, nehéz, ellentmondásos emberi aspektusát érintse ez rövid figyelemfölkeltés. Néhány átfogóbb mondatra mégis szükség van: bár a szekularizáció már jócskán jelentkezett, Káldy Zoltán idejében annyira-amennyire még lehetett Magyarország evangélikus népéről beszélni; ma már sokkal kevésbé. A hatalmi-politikai viszonyok mellett ez a háttér-bázis, továbbá szociális érzékenysége, munkabírása és dinamikus egyénisége „hozhatta helyzetbe” az egykori pécsi esperest, egészen a Lutheránus Világszövetség elnökévé történő megválasztásáig. Alakja azonban szükségképpen kétértelmű marad, s ezt a kétértelműséget özvegye – egy másik irányból – éppen úgy nem tudja megszüntetni, mint a támadói. Amit a tényfeltárással kapcsolatban ír Káldy Zoltánné, abban nagyon sok igazság lehet. Ráadásul azok közt a viszonyok közt egyszerűen nem volt mód a helyzet, a feszültségek, őszinte átbeszélésére: a püspök számára olyan luxus lett volna, amit – a helyzet ismeretében – alig engedhetett meg magának. Súlyos, elgondolkodtató két kötet, számos igehirdetéssel és más dokumentummal. Köszönet érte Káldy Zoltánnénak.
