Modern szakrális épületek
Schneller István
Typotex, cop.
- Budapest 2019
- 172 p.
- Tárgyszavak: keresztény művészet — építészeti esztétika
A könyv a modern európai templomépítészet kérdéskörét taglalja, nagyszámú példa segítségével. Szorosan vett időkerete az utolsó évszázadot öleli fel: az 1920-as évektől a 2010-es évekig. Fő erénye pedig az a szerzői látásmód, amely úgy igényes, hogy egyben a teológiai és az építészeti szempontok harmóniáját is meg tudja valósítani. Magyarországon – érthetően - inkább a teológiai szempontokra is kitekintő építészettörténeti irodalom van jelen, amely azonban alapjában mégis építészettörténet. Schneller István művének teológiai-filozófiai tartalma, vetülete ehhez képest súlyos és eleven: sokkal több, mint kitekintés, sajátos – építészeti érdeklődésű – teológiai-filozófiai esszéként is olvasható. Szerkezete logikus, jól áttekinthető, s miközben a közelmúltra ill. a jelenre összpontosít, nagyon is szem előtt tartja a kérdéskör – a szakrális építkezés - múltját és folyamatosságát. A téma és a terjedelem indokolja, hogy a múlt és a folyamatosság az alapgondolatok és a problematika szintjén van jelen, míg korunk – egy erősen megváltozott helyzet – válaszkísérleteit már példák sokaságával illusztrálja a szerző. S itt önként adódhat az olvasói kérdés: Válaszkísérletek vagy válaszok? - Talán nem kell eldönteni: lehetséges, hogy szűk még az időtáv; ráadásul a szakralitás-kontempláció és a kinyilatkoztatás-gyülekezet viszonya is kényes ügy, s különösen is azzá lett napjainkban, az individualizmus és az eltömegesedés kettős szorítása alatt. Így csupán annyi bizonyos, hogy az olvasó igen élvezetes bepillantást kap az utolsó évszázad európai templomépítészetébe, s a szép fotók is üdítően hatnak a tartalmas, mélyen elgondolkodtató szöveg olvasása közben.
