Három török költő
Yahya Kemal Beyatlı, Cahit Sıtkı Tarancı és Orhan Veli Kanık versei.
Evangélikus Országos Könytár
- Budapest 2016
- Beyatlı ,Yahya Kemal (1884-1958)
Tarancı, Cahit Sıtkı (1910-1956)
Kanık, Orhan Veli (1914-1950)
- Mányoki János (vál.)
Bede Anna (1926-2009) (ford.)
Hárs Ernő (1920-2014) (ford.)
Horváth László Adrián (ill.)
- 191 p.
- Tárgyszavak: török irodalom — vers
Ismertető
A műfordításokat készítette Bede Anna, Hárs Ernő, Mányoki János (utóbbi egyben a kötet szerkesztője). Budapest 2016.
/Bivio. Az Evangélikus Országos Könyvtár műhelyéből 3./
A válogatás a Credo. Evangélikus Műhely c. folyóiratban 2001 és 2008 közt megjelenő mintegy száz török vers többségét foglalja magába.
A csinos, kézbe illő kis kötet így szerény, azonban el nem hanyagolható hozzájárulás az újtörök nyelvű líra hazai recepciójához: három – ma már klasszikusnak számító – költő huszegynéhány-huszegynéhány, összesen mintegy nyolcvan versét közli.
Magyar olvasó számára érdekes lehet egy mohácsi csatáról írt költemény; fontosabb azonban észrevenni, hogy az oszmán birodalmi múlt – bizonyos esetekben – hogyan épülhet be a modern török nemzettudatba és civil vallásosságba. Az is feltűnhet, hogy néhány »istenes« vers keresztyén (pontosabban Baudelaire-) hatást hordoz. Itt és számos más ponton is érzékelhető, hogy a huszadik század első felében-közepén izmosodó új - azaz már nem oszmán nyelvű- török líra sokkal egyértelműbben állt francia hatás alatt, mint az egykorú, de nagyobb múltra visszatekintő magyar költészet. Nálunk a látótér szélesebbnek és kiegyensúlyozottabbnak mondható; ez az észrevétel azonban nem vitatja a három költő teljesítményének kiemelkedő értékét.
A klasszikus oszmán költészet hagyományosan szerepekben és sémákban gondolkodott, a lírai én csak áttételesen érvényesülhetett. Az új török vers ezen a háttéren forradalomnak mondható, s a kötetben megszólaló három, nagyon különböző hang e forradalomnak részese és eredménye is egyben. Külön értéke a kötetnek, hogy a három költői hang az egykorú török líra három legfontosabb irányzatát is képviseli: úgy egyéni, hogy többé-kevésbé reprezentatívnak is mondható.
A kötet utószavát és a magyarázó jegyzeteket a szerkesztő írta. A borító és az illusztrációk Horváth László Adrián munkái.
További információ az alábbi linken olvasható:
