Kórházi éjszakák
Sramó András
Luther Kiadó
- Budapest 2017
- Magyarországi Evangélikus Egyház. Gyülekezeti és Missziói Osztály (közread.)
- 96 p.
- Tárgyszavak: magyar irodalom — gyógyulás — vers
Ismertető
A könyv – terjedelme után könyvecskét kellene írnom, de talán félreérthető volna – a kortárs lelkiségi irodalom, s azon belül az elmélkedő, meditációs művek tárgykörébe sorolható. Nagyon rövid, helyzetismertető elő- és utószó, köztük időrendben, római számmal jelezve hetvenhat kapitulus: a legrövidebb néhány sor, de a leghosszabb is alig két oldal. S könnyű észrevenni, hogy az idő haladtával hosszabbodnak a följegyzések.
A közvetlen életveszély elmúltával, a rehabilitáció éjszakáin, az álmatlanság időszakaiban íródtak a kapitulusok. Az életveszély még közel volt, a gyötrelem jelenvaló, a gyógyulás – és mértéke – nagyon kétséges. Így érthető, amit a könyv elején a szerző is megemlít: a gondolatok lényege gyakorta ismétlődik. Ilyen helyzetben azonban csoda volna, ha nem így volna, s ilyen csodára itt nincs is szükség.
Hiszen a Kórházi éjszakákat mindenekelőtt a hang tartja életben. Egy nagyon jóhiszemű, őszinteségre törekvő, s érthető ellágyulásaival együtt is férfias hang. Azonban a kifejezőkészség is szembeötlő, akár töpreng, akár kötetlen versbe csap át az író. Esetenként valóban vers születik ( pl. VIII., XXXVI.), amelynek a kötetben saját, helyi értéke is van. A szépírói képességek pedig – talán nem egyenletesen – itt is, ott is megnyilvánulnak.
Így valóban sikerült valami: a nagyon is közvetlen élmény, a borzasztó direktség – amellyel, hála Istennek, az emberek mai többsége még aligha találkozott – úgy szólal meg, hogy a hangja egyáltalán nem rikító, sorozatos kérdőmondataival, érthető feszültségeivel együtt is emberközeli, szinte bensőséges marad. A szerző ugyan keresztyén, közelebbről evangélikus, de a hit-életösztön-erő azonosságának-különbségének titkát mégsem oldja föl valamilyen vallási sterilitás érdekében. Lehet, hogy ő maga időről-időre már csak sodródott, könyve mégis arról győz meg, hogy különös, mondhatni: testre szabott erő nyilvánul meg a hetvenhat kapitulusban.
