Hit, hatalom, humanizmus. Bártfa reformációja és művelődése Leonhard Stöckel korában
Guitman Barnabás
Szent István Társulat
- Budapest 2017.
- 260 p.
- Szakterület(ek): filozófia, pszichológia, vallás > kereszténység > egyháztörténet
történeti segédtudományok > művelődéstörténet
Ismeretető
Legszívesebben szó szerint átvenném a könyv hátsó borítóján olvasható rövid összegzést, mert a munka tárgyát és értelmét tömörebben aligha lehet megfogalmazni. A felső-magyarországi városok, különösen is Bártfa reformációját, valamint Leonhard Stöckel tanári és irodalmi munkásságát tárgyaló kötet komoly, maradandó értékű gyarapodás a téma szakirodalma számára. Értelemszerű, hogy elsősorban a reformáció helyi megjelenése, majd szervezeti-intézményi kiépülése, ill. neveléstörténeti szerepe áll a könyv középpontjában; mindeközben azonban az egykorú Bártfa – esetenként a felső-magyarországi városszövetség – polgári társadalmáról, belső és külső viszonyairól, politikai-gazdasági változásairól is meglehetős képet kapunk, s jól érzékelhető, ahogy a felekezeti szétválás folyamatában maga a város is megváltozik.
Bártfa, ez a hanyatló, de bizonyos szempontból mégis kedvező fekvésű – nemcsak a töröktől, de a Habsburg-hatalmi központtól is viszonylag távol eső - város a 16. század közepére a lutheri reformáció legfontosabb szellemi központja lett Magyarországon, megelőzve olyan, szintén lutheránussá váló, de jóval népesebb településeket, mint Kassa vagy Lőcse. A Tapoly-menti városkában két kiemelkedő egyéniség is működött: Michael Radaschin, aki a felső-magyarországi városi evangélikus egyházszervezet kiépítésében irányító szerepet játszott, és Leonhard Stöckel, aki a városi iskolát addig nem látott, országosan iránymutató szintre fejlesztette. A történelemben vissza-visszatérő helyzet, hogy egy szellemi-kulturális fénykor már a gazdasági-politikai hanyatlás idejére esik. Kisvárosi léptékben, de talán hasonló jelenség figyelhető meg a reformációkori Bártfa példáján is.
A német törzsterülettel, Sziléziával, vagy akár a balti németséggel fenntartott kapcsolatok, szellemi-kulturális hatások elemző bemutatása természetszerűen végighúzódik a könyvön. Mivel egy Stöckel-központú könyv egy picit azért Melanchthon-könyv is – nem lehet másképp - , a mű a hazai Melanchthon-kutatás számára sem közömbös.
Rokonszenves Guitman Barnabás látásmódja, amely egy mérlegelő, higgadt történész-szemléletet szolid, túlzástól mentes empátiával egyesít. A források és a szakirodalom áttekintése, a forrásmelléklet és a gazdag bibliográfia egyként értéke a műnek.
